Már megint a szekrényben csücsült. Mintha ez olyan jó poén lenne, dehát nyilvánvaló volt, hogyha a történetnek ott a vége, amint megtudja egy warnadh, hogy kémkedik. Ráadásul az a történet egy elég komoly, véres jelenettel záródna, úgyhogy inkább gubbasztott mozdulatlanul kushadva, amennyire csak képes volt erre.

200 évvel a történet kezdete előtt az akkori civilizáció ismeretlen okok miatt összeomlott, a két részre szakadt társadalomban az arisztokraták féltve őrizték a tudást, és a jelentősen fejlett technológiákat – melyből csak a nagy erejű gyilkos fegyvereket és hatalmas csatahajókat őrizték meg -, míg a köznép nyomorban élt és szolgálta urait.

Merő idegbetegség. Esetleg orrvérzés. Meg ami ezzel együtt járhat…
Az angyalok földre szállnak, de, hogy miért ők sem tudják. Majd egyszer csak megértik, de addig még sok időnek kell eltelnie. Rengeteg kínt s keservet kell megélniük. E nélkül nem megy.
Egy történet, egy angyalról, aki jött, látott, majd elpusztult, s poraiból újjáéledt, bár kicsit másképpen, mint ahogyan megérkezett.
A bölcs, öreg jövőbelátó megmondta, de mi mégsem hittünk szavának. De aztán beteljesült…