A bonsai első megjelenését i.e. 400 körülre, Csin Si Huang Ti, az agyaghadseregéről is híres kínai császár uralkodásának idejére tehetjük. Császársága alatt számos ellenségével kíméletlenül leszámolt, ezért a merényletektől tartva udvarát folyamatos vándorlásban tartotta, még bizalmasai sem mindig tudták éppen hol tartózkodik. Közben kedvenc növényeit és tárgyait is folyamatosan magával vitte, ezek jelképezték otthonát.

...a rúnák egyes jelei egy „tartalmat” írnak le, melyek ezerarcúak, és ezért egyáltalán nem lehetséges teljes egészében szavakkal leírni őket. Minden kártyához lehet rendelni fogalmakat, amelyek próbálnak egy-egy szögletet kiragadni a teljességéből, de mindenkinek önmagának kell megértenie az egyes szimbólumokat, és a saját megértése alapján használnia őket...

Az etruszk vallásban és kultúrában fontos szerepet játszottak azok a lények, amelyek a természetfeletti birodalomból kimozdulva közvetítettek az emberi és az isteni között. Nem mindig egyszerű ezeknek az alakoknak a meghatározása: démoni lényekről van szó, amelyek felbukkannak az emberek között, és megváltoztatják a sorsukat. Jósolnak, csodákat tesznek, főleg, ha léleklátók idézik meg őket.

Az ókori Egyiptomban Bastet-et a termékenység szimbólumának, az öröm, a zene és az élvezetek istennőjének tartották.
Az egyiptomi hitvilág bonyolult rendszerében többször egybeolvadt más istennőkkel is, így megjelenési formái is elég változatosak: először oroszlán, majd később macskafejjel ábrázolták. Számos esetben félig ember félig állat formában jelenik meg.

A régi időkben az írástudó, rúnákat ismerő emberek, gyakorlatilag kiríttak a köznép soraiból ezzel a képességgel. Varázslóknak, bölcseknek gondolták őket, hozzájuk fordultak tanácsért, őket hívták, amikor segítségre volt szükségük. Csak a kiválasztottak férhettek hozzá a tudáshoz, kaptak engedélyt, hogy tanulják, és használják.