Áll valaki a sziklán, haját szelíden lobogtatja egy játékos szellőárny. Tűzarany zuhatag, lobogni látszik. Fehér a ruhája, dajkálgatóan fedi be testét. Néz valamit, a távolba réved, várakozik.

          Felébredt, s sóhajtás tört ki belőle felszabadultan, akár a friss gondolat. Kiterjesztette szárnyait, a porba söpört, és meglátta elhagyatott tükörképét a fodrozódó szennyes pocsolyában…

200 évvel a történet kezdete előtt az akkori civilizáció ismeretlen okok miatt összeomlott, a két részre szakadt társadalomban az arisztokraták féltve őrizték a tudást, és a jelentősen fejlett technológiákat – melyből csak a nagy erejű gyilkos fegyvereket és hatalmas csatahajókat őrizték meg -, míg a köznép nyomorban élt és szolgálta urait.

Sárkányokkal álmodtam az éjjel…
Fenséges-gyönyörű lényekkel. Nem álmok voltak, hanem annál többek: létezők.