Keresés a lapon:
<< Vissza
Zölden-zöld
Aithinne - 2007-08-30 14:37:54
Novella, Természet

Zöld liget, zöld palota, otthon, pihenő. Egy-két kő, pont ott, ahol lennie kell. Avarhalmok szép sorban, föléjük hajoló ágszövevény, nyoszolyának tűnően.
Szemeim csalnak meg, vagy az a görbén nőtt fa tényleg olyan mintha egy asztal volna? S körötte a gombák, mint székek tényleg ott nyújtóznak katonás rendben?
Zenét hallok...
De nem is zenét, hanem madarak csivitelését, ágak hajladozó neszét, fűszálak súrlódását, harmatcsepp koppanását, állatok moccanását, tücsök ciripelését...
Mindezt együtt hallom... Az erdő muzsikál.
Holdszín kéz érinti a tisztást szegélyező bokrok ágát. S a körbe lép egy karcsú láb, majd a többi: vékony nádszál a derék, mosolyra született arc. Gyönyörű, valóságon túli az egész teremtés.
Majd jönnek a többiek sorra, hasonló ifjak és leányok, megtelik velük a tisztás.
Csodás táncot lejtenek összhangban. Minden mozdulatuk egy szó, minden mosolyuk egy történet.
Varázsütésre a tánc elmarad, gombaszékeikhez lépnek, szamócát esznek, harmatot isznak. Zsibongó vacsorájuk végén avarágyaikba bújnak.
A táj elcsendesül, óvón vigyázza álmukat.
Ők hozták az életet, a kiszáradt talajnak minden mozdulatukkal az esőcseppeket. Virradatkor az ezerszínű szivárvány jelöli útjukat, mennek tovább a többi táj felé…

 

 

 

Navigáció
Írások száma: 58
 
Kategóriák:
Novella ( 19 )
Versek ( 14 )
 
Partnereink
Takácsandrea fotográfus
Wellness Praktikák Blog