Keresés a lapon:
<< Vissza
Bonsai - történet, formavilág, gondozás
Aithinne - 2007-12-11 01:37:46
Filozófia, Művészet, Természet, Történelem

A bonsai rövid története

       A bonsai első megjelenését i.e. 400 körülre, Csin Si Huang Ti, az agyaghadseregéről is híres kínai császár uralkodásának idejére tehetjük. Császársága alatt számos ellenségével kíméletlenül leszámolt, ezért a merényletektől tartva udvarát folyamatos vándorlásban tartotta, még bizalmasai sem mindig tudták éppen hol tartózkodik. Közben kedvenc növényeit és tárgyait is folyamatosan magával vitte, ezek jelképezték otthonát.
       Itt kerül elő egy legenda: Csiang Feng varázsló mágikus erejével olyan kicsivé tudta varázsolni a hegyeket és erdőket, fákkal, házakkal, emberekkel együtt, hogy elfértek egy tálban. Lehet, hogy éppen ő volt az, aki először bonsai-t készített.
       A császár halála utáni időszak Kína történetének egyik jelentősen fejlődő szakasza volt, s ez kedvezően hatott a kertkultúrára is. Először még csak a tájakat és hegyeket másolták le apró tálakba, ezeket penzsing-eknek nevezték, majd később növények is kerültek melléjük.
Az uralkodók félisteni mivolta miatt, kultikus jelképként számos esetben a császári (szent) paloták kertjeit is lemásolták.  
       Japánba a buddhizmust terjesztő kínai szerzetesek, a VI. század környékén vitték magukkal a hazájukra emlékeztető kis növényeket. Ez a tudatos és pontos jelképrendszer könnyen beillett a japán gondolatvilágba, ugyanis a természetet és az embert testvéreknek, a föld gyermekeinek tekintették. Így feloldódhatott az eddig fennállt határvonal a kert és a lakótér között, a természet egy darabkáját be tudták vinni magukkal házukba. 
      
       A fák nevelését hosszas, a természetben tett megfigyelés előzte meg, s az erdőben élő nagy példányok lényegét megőrizve alakították ki, kisméretű testvéreik stílusát.
Hamarosan ezeknek a stílusoknak már szigorú előírásai, mind esztétikai, mind kultikus szabályai alakultak ki. A bonsai felvirágzása a XII. században, a nemesség és szamuráj rétegnek köszönhetően jött el, akik a teaszertartás és ikebana mellett erre is sok időt fordítottak. 
       Európa a bonsai-t, a portugáloknak köszönhetően ismerte meg a XVI. Körül, de itt még ritkaságnak számított. Majd újra Japánból behozva az 1878-1906-1909 világkiállítások alkalmával került előtérbe, de a kiállítások végeztén szabadba ültették őket, s így lényegüket elveszítve normál méretű fákká nőttek meg. Elterjedésük itt csak a második világháború után kezdődött meg.  
       A bonsai fák eredetileg szabadtéri növények voltak. Japánban csak különleges ünnepekkor, néhány napra vitték be őket a szobába.
A korai időkben jellemzően a stílusosan megformált törzseken volt a hangsúly, amiket főleg állati- vagy misztikus figurák formájára alakítottak. Pár ilyen darab máig is fennmaradt és nagy értéket képvisel. 
        A bonsai japán eredetű szó, a bon lapos edényt, tálkát, a sai növényt jelent. Ahhoz, hogy egy fából eredeti bonsai váljék, valamelyik tradicionális stílus jegyeit kell magán viselnie, ennek eléréséhez évek türelmes alakító munkájára van szükség. Ennek megkönnyítésére az évszázadok során számtalan stílus alakult ki, ezért ha egy fácska arányos és esztétikus, nagy eséllyel beleillik valamelyikbe.   
       Nevelőjének eredeti célja a természet idealizált újjáteremtése, amely a fa életének, fejlődésének gondos tanulmányozásán alapul. Ez művészi kifejezésforma is egyben, amit az idő, az évszakok folyamatos váltakozása tükröz.
A kis méret titka a gyökérzóna nagyságának csökkentése és ezzel együtt, az egyensúly fenntartása végett, az ágak, a hajtások, a lombozat arányos metszése. A tálban kifejlődő gyökértömeg ugyanis természetszerűleg csak magával arányos mennyiségű lombot képes ellátni. Ha a tápanyag-utánpótláskor a kiadott nitrogén mennyisége, a lehető legkevesebbre van csökkentve, akkor a hajtások zömökebbek, a levelek pedig kisebb méretűek lesznek.


Fa és tál harmóniája

       Az edény kiválasztásakor fontos figyelembe venni a belekerülő fát, annak stílusát és méretét. Nem megfelelő, ha a tál dominál: élénk színeivel, vagy túl nagy/kicsi méretével könnyen el tudja nyomni a fa egyediségét. A tál szerepe, hogy kiemelje, és jobban láttassa a növényt. Általában inkább az egyszerűségre kell törekedni a színekben és formában is, viszont ugyanúgy figyelembe venni annak szép kidolgozását, ízléses formáját.
       A tál hosszának a japán szabályok szerint, a növény magasságának 2/3-át kell elérnie, míg mélységének közelíteni a fa törzsének átmérőjéhez. (Ha a fa gyökereinek mérete, vagy éppen a száraz klíma megköveteli, akkor mélyebb is lehet.)
Oda kell még figyelni arra, hogy megfelelő méretű lyukak legyenek a tál alján a felesleges víz elvezetése miatt, és lehetőleg lábakon álljon, ami nagyobb párolgást idéz elő, így a pangó víz is elkerülhető.


Forma kritériumok

Lombhullatók: igénylik a lágy, puha formákat, így a kerek és ovális tál a legmegfelelőbb, de lehet még finom vonalú téglalap is.
Színei a zöld, kék, szürke, barna árnyalatai és keverékei, de fontos, hogy ne legyen túl sötét. Ugyanígy a túl tiszta fehér, vagy más világos színek sem ajánlottak. Lehet mázas az edény.
Színes lombozatnál:
- piros, bordó levelek vagy virágok: kék vagy zöld,
- rózsaszínű virág: világoskék, szürke,
- sárga virág: kék,
- fehér virág: az összes lombhullató szín.

Örökzöldek: rusztikus, erőteljes kidolgozású, téglalap, kerek és dob formák, nagyobb mélységgel.
A stílus is meghatározó, mivel a döntött vagy félig döntött törzsűeket magasabb építésű, hosszúkásabb tálba érdemes, míg az egyenes, felfelé törő törzsűeket pedig téglalap formába célszerű ültetni.
Főbb színei a natúr, földbarna, szürke, terrakotta. Máztalan tál legyen.



A stílusok csoportjai


I. Törzs alakja:

- egy törzsből kialakított (ippon) bonsai stílusok:

Egyenes (Chokkan):
Fokozatosan felfelé vékonyodó, egyenesen növő törzs. A koronában szabályos körben elhelyezkedő ágak, melyek a törzs alsó 1/3-án általában már nem találhatóak. A korona alakját követve a gyökérzet is körben szépen látható. Ezt a stílust a természetben főleg ritkán növő fenyőknél figyelhetjük meg. Az ágak is egyenes vonalúak, a vízszinteshez közelítők, minden irányába nőnek, de a szemlélővel egyenesen szembe nem. A fa körvonala szabálytalan háromszöget alkot, és gyakran képeznek ki elszáradt, kifakult csúcsokat, ezeket „jin”-nek nevezik. Gyakori hiba lehet, hogy a fa túl nagy magassága, a törzs vastagságához képest. A fenyőfélék zöme alkalmas erre a stílusra, a lombos fák közül a juhar, bükk, gyertyán.

Felfelé törő (Moyogi):
Kissé hajlott, kanyargó törzsű fa. Az ágak és a törzs esetleg kissé csavarodhat. A gyökérzet itt is szimmetrikus. Kialakítása nem nehéz, de a szabályok betartása igen fontos. A törzs „S” alakban görbüljön, de ne csak síkban, hanem a tér minden irányába, viszont a túl sok, vagy erőteljes kanyar ronthatja a fa megítélését. Csúcsa, a felfelé fokozatosan vékonyodó törzs kiindulópontja fölé kell, hogy essen. Az ágak a törzs görbületének a külső részéről indulnak és „S” alakúra nevelhetőek. Az alsók legyenek a legerősebbek, a magasabban elhelyezkedők pedig vékonyabbak és rövidebbek. Fontos a törzs és az ágrendszernek a láthatósága, valamint a lombkorona szabálytalan háromszög alakba foglalhatósága. A törzs, a fa magasságának 1/3-a, innen indulhat az első ág.

Elhajló (Shakan):
Az egyik irányba határozottan megdőlő fa, melyen az ágak mindkét oldalon megtalálhatóak. A gyökérzet, hogy a dőlést egyensúlyba hozza, az ellentétes oldalon fejlettebb. A dőlésszög elérheti a 45 fokot is. Az ágak vízszintes elhelyezkedésűek, vagyis nem egy ferdén elültetett fáról van szó. Legelterjedtebb itt a tál ovális formája, de mindenképpen hosszúkásnak és keskenynek kell lennie. A gyökerek láthatósága fontos, olyan látszatot keltsen, hogy a fa stabilan támaszkodik a földben. Az ágrendszerre és a lombozatra ugyanazok a követelmények, mint az egyenes stílusnál. A törzs lehet egyenes vagy kissé görbült.

Tekeredő (Bankan):
Nagy mértékben görbe, feltekeredett törzsű fa. A gyökérzet egyaránt lehet szimmetrikus, vagy aszimmetrikus.

Csavarodó (Nejikan):
Itt a törzs csavarodott formát vesz fel, vannak olyan fajok, amelyek eleve ebben a formában nőnek, de a mintát mesterségesen is elő lehet idézni. A gyökérzet itt szimmetrikus.

Elterülő (Kengai):
A kezdetben felfelé növekedő törzs ívesen visszahajlik a tál szintje alá, mint egy vadon élő fa a szikláról. Előnyős a fejlett gyökérnyak itt is, mert jobban kihangsúlyozza a fa erőteljes kapaszkodását.

Félig elterülő (Man-Kengai):
A kezdetben felfelé növekedő törzs ívesen visszahajlik a tál szintjére, de nem érhet alá. A gyökérre az elterülő szabályai vonatkoznak.

Aszkéta vagy festői (Bunjingi):
A törzs lehet enyhén csavart, alul kevesebb ággal. Finom, elegáns kinézetét a megfelelő ágkialakítás és a viszonylag kis edény is kifejezi. A gyökérzet lehet aszimmetrikus.


II. Törzsek száma:


Tankan - egytörzsű

Kéttörzsű vagy Apa és fia (So kan):
Tövénél kétfelé ágazó törzs, ideális esetben egy vastagabb és egy körülbelül a harmadával vékonyabb részből áll. A gyökérzet szimmetrikus.



Háromtörzsű (San kan):
A törzs a tövénél háromfelé ágazik el. A gyökérzet általában szimmetrikus.

Öttörzsű (Go kan):
A törzs a tövénél öt felé ágazik el. A gyökérzet általában szimmetrikus.

Soktörzsű (Kabudachi):
Közös tőről eredő, sűrűn álló, soktörzsű fák.


III. Gyökérforma:

Neagari:
Az ilyen típusú bonsai gyökérzete a talajból kilátszik. A csupasz gyökerek azt az érzetet keltik, mintha a növénynek hosszú évek szélsőséges időjárását kellett volna átvészelnie.

Netsuranari:
A soktörzses növény különállónak tűnik, pedig közös, korábban elfektetett tövük a talaj alatt kígyó alakban húzódik.

Ikadabuki:
"Csónak", vagy "tutaj" alakzat. Több törzses növénynél, hasonló a netsuranari-hoz, de míg ott a törzsek görbe vonalon helyezkednek el, itt ez egyenes.



IV. Korona:

Seprű (Hokidachi):
Egyenesen felfelé növő törzs, az ágak seprűhöz hasonlóan körben, sokfelé ágaznak el, majd fokozatosan egyre vékonyabb ágakra bomlanak. A korona szimmetrikus, megközelítőleg gömb, vagy bábaseprű (vesszősöprű) alakú.



Szélnek kitett (Fukinagashi):
Az állandóan egy irányból fújó szél miatt megdőlt fa mintája. Az ágak is e szerint egy irányba rendezettek. A gyökérzet a dőlés egyensúlyozása végett, az ellentétes oldalon fejlettebb.

Elnyúló (Sashieda):
A törzs felfelé nő, de egy főág különválik, és oldalra elnyúlik valamelyik irányba. A gyökérzet többnyire szimmetrikus.



V. Ültetés elrendezése: 

Erdőcske (Yose-ue):
Több különálló növény összhangba komponálva. Egyenként válogatva, erdőszerű hatást keltve. Ha egy közös gyökérből eredő a törzsekből készül, akkor Kabudachi a neve.

Sziklás kompozíciók:
- Kőre ültetés (Sekijoju) :
A növény gyökerei egy követ ölelnek, és úgy futnak le a tálba.



- Kőbe ültetés (Ishitsuki/Ishizuke) :
A fa egy szikladarabból nő ki. A gyökerek a kő repedéseiben nőnek és (láthatóan) nem érik el a talajt. Gyökereiket általában habkőbe ágyazzák.

Alakfák (Saikei):
Nagyméretű bonsai-ok, melyeket szabad földben tartanak és leginkább formára nyírással, és kötözéssel alakítanak.

Lehántott kérgű, odvas, száraz részeket tartalmazó fák: sabakan, tachigari.






Fontosabb élőhelyek

Szárazföldi (kontinentális v. mérsékelt övi) klíma: ide tartoznak a hazai növényvilág, erdők, kertek nagy része. Ezeknek nyáron szükségük van a napsütésre, télen pedig a pihenés miatt hűvösebb környezetre. Ha ez elmarad, akkor a fa legyengül, és előbb-utóbb az elpusztulásához vezet.
Kissé védett körülmények közt elviselik a téli fagyokat. Ennek egyik lehetősége: a földön sűrűn egymás mellé állított növényeket, valamilyen teleltető közeg alkalmazásával (fenyőkéreg, lomb, forgács), az első ágelágazásig betakarjuk. Történhet a teleltetés még földbe süllyesztve, fóliasátorban, vagy a növényt a tálból kiemelve a szabad gyökérrel kiültetni a földbe.
Száraz, enyhe tél esetén többször érdemes ellenőrizni a talaj állapotát, és fagymentes napokon, ha kell, pótolni a hiányzó vizet.

Hazai és mérsékelt égövi fák
- Acer (juhar fajok): kert
- Betula pendula (nyír): kert
- Carpinusbetulus (gyertyán): kert
- Chamaecyparis (hamisciprus): kert
- Fagussylvatica  (bükk): kert
- Ginkgobiloba (páfrányfenyő): kert
- Ilex (magyal): kert
- Malus (díszalma): kert
- Piceaglauca "Conica"
               (cukorsüveg-fenyő):kert
- Prunusfajok (csonthéjasok): kert
- Sorbusfajok (berkenye): kert
- Taxusbaccata (tiszafa): kert
- Zelkovaserrata (gyertyánszil): kert
- Quercusrobur (tölgy): kert

Hazai és mérsékelt égövi cserjék
- Berberis (borbolya): kert
- Buxus (puszpáng): kert
- Chaenomeles (díszbirs): kert
- Cornus (som): kert
- Cotoneaster (madárbirs): kert
- Crataeguslaevigata (galagonya): kert
- Hederahelix (borostyán): kert
- Ligustrumvulgare (fagyal): kert
- Loniceranittida (törpe lonc): kert
- Pinusmugo (törpefenyő): kert
- Potentilla (pimpó): kert
- Pyracanthaangustifolia (tűztövis): kert
- Syringa (orgona): kert
- Tamarix (tamariska): kert

Szubtrópusi (mediterrán) klíma: ebbe a csoportba tartoznak a citrom, narancsfélék, pozsgások, serissa, fikuszausztrálisz, ligustrumchinensis, és számtalan más fa. Igénylik a nyári szabad levegőt, napfényt, télen szintén pihenő időszakra van szükségük. A fagyot nem viselik el, esetleg néhány fokot elbírnak. A szobát nem viselik el, nyáron kevés a fény, télen a túl meleg miatt. Télen 0 és 10 fok között ajánlott tartani, ehhez fűtetlen helyiség, pince kell. A lombhullatókat sötétben is lehet teleltetni.

Szubtrópusi és mediterrán fák és cserjék
- Cedrus (cédrus): kert, hidegház
- Cryptomeriajaponica (japán ciprus): kert, hidegház
- Fuchsia (fukszia): kert, szoba
- Myrtuscommunis (mirtusz): kert, szoba
- Oleaeuropaea (olajfa, olíva): kert, szoba
- Punicagranatum (gránátalma): kert, hidegház

Trópusi (egyenlítői) klíma: világos ablak mellett kibírják a szobai hőmérsékletet, de biztosítani kell a magasabb páratartalmat. Eredeti élőhelyükön a levegő relatív páratartalma 80 és 100 % közt van, leginkább üvegházban tudjuk biztosítani. Átlagos panellakásban 20% a páratartalom, ez közel sivatagi klíma, ezért rendszeresen állott vízzel kell permetezni, és ha megoldható, akkor egy nagyobb tálat telerakni kaviccsal, vízzel feltölteni, és arra helyezni a cserepet úgy, hogy ne érjen bele a vízbe. Ha a páratartalom kevés, akkor a levelek hullani kezdenek, noha gyakran egyidejűleg új hajtásokat hoz. Japánban a klíma sokkal kedvezőbb a bonszáj tartásához, többnyire mégsem a lakásban tartják, csak ha vendég jön, akkor viszik be, és helyezik el.

Egyenlítői és trópusi fák - tartásuk szobai üvegházban ajánlott
- Carmonamicrophylla (karmona): üvegházi (leggyakrabban kapható, mert igen dekoratív, apró fényes levelekkel, fehér virággal, terméssel)
- Fikusretusa (fikusz): szobában
- Ligustrumchinensis (kínai fagyal): üvegház, kert, szoba
- Murrayapaniculata (narancsvirágfa): kert, szoba
- Sageretiatheezans: üvegház
- Serissafoetida (ezercsillagfa): kert, szoba
- Ulmusparvifolia (kínai szil): kert, szoba


Könnyebben tartható fácskák:
- kislevelű fikuszfélék (Ficusretusa): jól tarthatóak.
- ezercsillag fácska (Serissafoetida): télen a túlfűtött szobát nem szereti.
- narancsvirágfa (Murrayapaniculata): ritka, pedig jól bírja a panelt
- kőtiszafa (podocarpusmacrophylla): ritka, télen kissé hűvösebb hely ajánlatos neki
- kínai szil (Ulmusparvifolia): változó, van ahol kitűnően boldogul, van ahol hamar elpusztul

Érdemes odafigyelni, hogy a megvásárolandó fán szerepeljen a 2 szóból álló latin neve, mert ez alapján tudjuk az igényeit kideríteni.
Nem érdemes semmilyen tűlevelű, pikkelylevelű fát, fenyőt, borókát, ciprust venni, mert nem marad meg lakásban az igen gyakori Carmonamicrophilla, és Sageretiatheezans, üvegházban (esetleg szobai üvegházban)  tarthatóak.



Bonsai
begyűjtés

       A természetben begyűjtött bonsai alany a yamadori. Ez az ősi módja a bonsai gyűjtemény kialakításának. Ezek a növények már olyan formájúak, gyakran olyan ágrendszerük van, amit egyébként csak évek hosszú során tudunk kialakítani. A legmutatósabb egyedek begyűjtéséig sokszor hónapokig, esetleg évekig kell keresgélni.
       Az első bonsai példányok, a természetben talált növények voltak, amelyeket 2000 éve gyűjtöttek Kína sziklás hegyi lejtőin. A zen kolostorok szerzetesei évekig keresték a számura legmegfelelőbb fákat. A lényege az, hogy olyan, természet alakította fát kell találni, amely már megfelelő alakkal, törzsvastagsággal rendelkezik ahhoz, hogy az ezt követő neveléssel, egy idős fa habitusával rendelkező bonsai-hoz lehessen jutni.
       A gyűjtés ideje tavasszal a fagyos föld felengedésétől a rügyfakadásig tarthat, esetleg még ősszel lombhullás/lombszíneződés és a fagyok beállta között, míg a tűlevelűeket kizárólag április elején lehet.
       A lelőhelyek száma végtelen, viszont a tisztások, sziklás hegyormok növényzete már alapból a kevés földdel rendelkező körülményekhez van szokva. Sűrű erdős területeken nem érdemes keresgélni, mivel az itt található példányok fényhiány miatt túl magasra nőnek. Szélsőséges körülmények, mint a vadrágás, vagy köre/kő köré növés egyedi alapanyaghoz segíthetnek.

A természetből begyűjtött alapanyagon kívül még számos lehetőség van:
- vásárlás
- faiskolai anyag
- magvetés, légbujtás, dugványozás, szemezés, oltás

A fa kialakításának elkezdése előtt, kell dönteni a képviselni kívánt stílust, mivel ez nagyban meghatározza a választás lehetőségeit. A korona kialakítása történhet metszéssel, drótozással, hajlítással, ághúzással.



Átültetés

       A bonsai, mivel kis cserépben van, hamar felhasználja a földben található tápanyagokat, akkor is, ha pótolva van, ezért szükséges a rendszeres átültetés. Fiatal, erőteljesen növő fákat évente, az idősebbeket, lassabban növőket 2-4 évente érdemes.
       Pihenő időszakkal nem rendelkező fáknál egész évben lehet, de jobb a kora tavasz. (Egyenlítői, trópusi, szubtrópusi növények és a mediterránok egy része.)
       A többinél lombhullatás után kezdődik, és tavasszal (ez a kedvezőbb) a rügyek kifakadásáig tart. Csak fagymentes időszakban szabad átültetni.
Tűlevelűeknél április és szeptember eleje a legjobb.

       Földjének összetétele: 1/3 rész jó minőségű virágföld, 1/3 rész savanyú tőzeg (a vízháztartást szabályozza, és lazává teszi a földet), 1/3 rész szitált sóder.
       A régi talajt pálcikával, vagy villával ki kell kaparni a gyökerek közül, de nem szabad az összes régi földet leszedni, vagy lemosni a gyökereket. Vigyázni kell, hogy ki ne száradjon átültetés alatt, szükség esetén vízzel permetezhető.


       Az új cserépbe, az alján lévő két lyukon keresztül U alakú drót kell behelyezni, ez akadályozza meg a fa kiborulását. A drót két végére egy-egy szúnyogháló darabkát kell helyezni, ami megtartja a földet a lyukaknál. A tál aljára sóderből kis réteg kerül, a víz elvezetése miatt, majd egy réteg föld, s a fa bekötözése a drótokkal. Végül a kissé nyirkos új földet, pálcával a gyökerek közé kell nyomkodni. Stílustól függően figyelni kell rá, hogy a növény ne legyen se túl mélyen, sem magasan a tál pereméhez képest, és soha ne kerüljön középre, inkább kissé balra és hátrafelé helyezkedjen el.
       Beültetés után az egész cserepet ajánlott egy nagyobb edény vízbe helyezni negyed órára, hogy a föld jól átnedvesedjen. Az ezt követő néhány hétben különösen óvni kell a fácskát: naptól és kiszáradástól egyaránt. 



Szerszámok

- konkáv olló: homorú sebet ejt a fán, így a gyógyulás gyorsabb, hegesedés szebb (éles késsel, szikével helyettesíthető)
- kerti metsző olló
- háztartási olló: hosszabb pengéjű, kis hajtások, levelek metszésére
- kis ágfűrész
- kötöző drót
- fogók: a drótozáshoz, vágáshoz
- mini gereblye vagy villa (széthajlított ágú)
- 3mm-es szita: talajhoz
- kis pálcika: kaparáshoz, tömítéshez
- műanyag szúnyogháló darabok: az edény lukjainak elfedésére
- sebkenőcs: méhviaszos.



Alakítás

Metszés:
       A bonsai-nak választott fák, hasonlóan nagyobb testvéreikhez, jól tűrik a metszést, így ezzel nem igazán lehet tönkretenni. Viszont fokozott figyelmet kell fordítani arra, hogy esztétikai pontatlanságok ne legyenek rajta, a választott stílust legalább nagyvonalakban kövesse. Vastagabb ágak levágása előtt kézzel, vagy egy papírlappal érdemes letakarni a változtatni kívánt területet, és így meggyőződni arról, hogy megfelelő-e a választás.
       Folyamatosan figyelemmel kell kísérni a fácska növekedését, a tápanyagban dús talaj hosszú hajtásokat eredményezhet, amelyek a legtöbb tápanyagot használják fel, így elnyomhatják a fa többi részét, ami felkopaszodást is eredményezhet. Amikor egy hajtás eléri a 6-10 leveles (levélpáros) hosszúságot, és nagyon kilóg az eredeti lombkoronából, akkor érdemes visszametszeni. A visszavágott ágon minimum egy levél párnak kell maradnia, de legjobb, ha 2-3 is van. Az új hajtás az utolsó levél irányába kezd el nőni, ezzel irányítható a növekedés.
       Egy évben legalább kétszer, de megeshet, hogy akár négyszer is jó elvégezni. A hajtás metszése történhet éles ollóval, vagy metszőollóval. Lényeges, hogy a vágási felület roncsolás mentes legyen. Vannak hajtások, amelyek a koronában befelé nőnek vagy egymást keresztezik, ezektől is meg kell szabadulni.

Levélmetszés:
       A levélmetszés olyan speciális beavatkozás, melynek célja, hogy a nagyobb levelű fafajták kisebb leveleket hozzanak. Egy miniatűr fa sok esetben akkor a legszebb, ha a levelek mérete arányos a fa többi részével. Levélmetszést csak nagyon jó erőben lévő, teljesen egészséges növényen szabad végre hajtani.
       A műveletet azon megfigyelésre alapján találták ki, hogy a növény leveleinek eltávolításával a honalj rügyek kihajtásra ösztönözhetők, és a növény ilyenkor többnyire kisebb de nagyobb számú levet hajt.
Időpontja leginkább júniusra tehető, ilyen korra már kifejlődtek a levelek tövében megbúvó honalj rügyek. Amennyiben nem feltétlenül szükséges, inkább elkerülendő ez a beavatkozás, de frissen átültetett vagy beteg, legyengült növényeknél abszolút elkerülendő.

Gyökérmetszés:
       A gyökérmetszés általában az átültetés során válhat aktuálissá. Az eredeti tálba visszaültetéshez sok esetben kell ehhez a módszerhez nyúlni, ugyanis túl naggyá válik a gyökércsomó, hogy újra beleférjen. Esetenként még akkor van rá szükség, amikor yamadori begyűjtés történik, és a szabad földben nevelkedett csemetének túlságosan szerteágazó a gyökérzete.

Drótozás:
       Ez a másik legalapvetőbb alakítási mód. Azon túl, hogy kötözéssel lehet a megfelelő formákba „kényszeríteni” a fácskát, a drótozás a kéreg elszorításával tápanyagtorlódást is okoz, ettől pedig gyorsabban vastagszik a lekötözött ág vagy törzs. A hajlítást nagyon óvatosan kell végezni, nehogy eltörjön az ág. A fiatal fák gallyai a természetben felfelé állnak, az időseké inkább pedig inkább csüngők, ezért ha lefelé vannak kötözve az ágak, akkor máris idősebbnek néz ki a bonsai.
       Legtöbb esetben a fa a drót levágása után megtartja az alakját. A huzal földbe szúrása után a drótot 45 fokos szögben kell rátekerni, folytatva ezt az alakítani kívánt ágon. Törzsek drótozásához megfelelőbb a bontott műanyaggal bevont vastagabb huzal. A drótozás alatt figyelni kell a törzset és az ágakat, nehogy a huzal a kéregbe vágjon, mert akkor csúnya, maradandó sérülések is keletkezhetnek. Három hónapnál több időt nem fontos rajta hagyni, de ez fatípusonként változó.
Leszedésnél nem szabad a drótot visszatekerni, mert könnyen letörhetnek a hajtások, vagy a levelek, ezért menetenként fogóval jobb levágni.




Fényigény

       Az egész éven át szabadban nevelt növények általában segítség nélkül megkapják azt a fénymennyiséget, amelyre a lombozatnak szüksége van ahhoz, hogy a gyökerek számára szükséges tápanyagokat előállítsa.

A lakásban tartottaknál viszont figyelembe kell venni a folyamatos és maga fényigényt.
- északi fekvésű ablakban inkább csak átmenetileg érdemes tartani a kevés fény miatt.
- míg a déli oldalon, 12-től egészen napnyugtáig, vagyis a legforróbb időszakban kapja az intenzív napsugárzást, ezért itt különösen figyelni kell a vízutánpótlásra. A túl sok és/vagy erős napsütés megégetheti a leveleket, amiken sötét foltok jelennek meg és lehullnak.
- keleti tájolású ablakban délelőtt áramlik be a legtöbb fény, így az itt elhelyezett növények a déli órákig élvezhetik a beáramló napsütést, ez talán a legideálisabb fényviszony.
- nyugati fekvésű oldalon a délutáni óráktól egészen naplementéig tart a napsütés, ezért az itt tartott növények is fokozott odafigyelést igényelnek.

       Fontos figyelembe venni, hogy ezek a fácskák, mint a legtöbb növény, nem szeretik a huzatot, a téli szellőztetések alkalmával könnyen megfázhatnak. Nem igazán szerencsés, ha az ablakpárkányon lévő növény alatt fűtőtest van, de az sem jó, ha a növény nedves földlabdája a résnyire nyitva tartott ablakban erősen lehűl.



Öntözés és párásítás

       Nem lehet konkrét szabályt alkotni arról, hogy hány naponta kell öntözni egy bonsai-t, ugyanis a növények igényei elég különbözőek, és a környezeti hatások is nagyban befolyásolhatják ezt a gyakoriságot. Azonban van egy általános szabály: a föld sohase száradhat ki teljesen. Ha a föld felszíne kiszürkül, akkor öntözni kell.
       A bonsai-t nehéz túlöntözni, mert ha megfelelő vízáteresztő képességű föld van a cserépben, a felesleges víz a tál alján található lyukon kifolyik. Arra azért vigyázni kell, hogy  a föld ne legyen lucskos, és az edény alatti tálban ne álljon a víz. Alapvetően normál szobaklímánál kétnaponkénti öntözés javasolt, a 10 cm-nél kisebb edény esetében ez naponta. Ősszel és tavasszal a ritkább öntözés is elegendő. A tál mérete mindig legyen kétharmada a fa magasságának.

Párásítás:
       A lakásokban tapasztalható ’sivatagi’ szárazság miatt a fák lombját ajánlatos naponta legalább egyszer állott vízzel permetezni. Nagy segítség lehet, ha egy nagyobb tálba agyag-granulátum vagy apró kavicsokkal kerül, majd erre annyi víz, hogy a rá kerülő bonsai tál alja ne érje el a vizet, vagyis szellőzhessen, így páradús környezet érhető el.

Öntözővíz minősége:
       A bonsai növények nagy része savanyú kémhatású földet kíván. A magyarországi vizek általában kemények, vagy nagyon kemények, ezért az öntözés hatására a talaj fokozatosan lúgossá válik. Ha a növény nem túl kényes, akkor elég, ha az évenkénti átültetésnél a földbe savanyú tőzeget van rakva, ez biztosítja az alacsony pH értéket. Érzékenyebb növényeknél, fontos a lágy vízzel kell öntözés. Ez elérhető úgy, hogy esővízzel, vagy esővíz és csapvíz keverékével történik az öntözés. Csökkentheti a keménységet az előre forralt, majd lehűtött víz, vagy egy napig savanyú tőzeget áztatni benne, esetleg literenként egy csepp citrom.
       Savanyú földet kívánó növények: Acerpalmatum, Azalea, Cryptomeria, Crassula, Gardenia, Ilex, Myrtus, Nyírfélék, Podocarpus, Rhododendron, és a tűlevelűek nagy része is, viszont ezek nem túl kényesek.


Elsősegély:
       Ha a fácska levelei erősen hullani kezdenek, és biztos, hogy nem az elmulasztott öntözés miatt, akkor alkalmazható az alábbi módszer:
A fát cserepestül egy nagyobb edény vízbe kell állítani (csak a földjéig kell érjen a víz), egészen addig, amíg bugyborékolás tapasztalható, majd kiemelés után lecsepegtetni és egy átlátszó nejlonzacskóba helyezni, majd bekötni a száját. A következő 2 napig hűvös és világos helyen legyen, majd kibontás után egy kis vízzel meglocsolni, és újra visszahelyezni, s ezt a ciklust addig ismételni, amíg szükség van rá (max. egy hónap lehet). Ha az ágak penészesedni kezdenek, az azt jelenti, hogy azok már nem élnek.

 

 

Vas Sebastien - 2009-11-11 14:44:58
Nagyon tetszenek a megfogalmazások de máskor próbaljatok többet a kárósitóikról írni meg a fa gondozásáról is. De ettől függetlenül tetszik a honlap!

 

Fruzsina - 2010-04-07 09:19:35
sziasztok nagyon jónak találom az oldalt nekem is van bonsai fám és lenne pár kérdésem kaphatnék egy email címet?és tudnátok nekem segíteni pár dologban?előre is köszönöm..

 

 

 

Navigáció
Írások száma: 58
 
Kategóriák:
Novella ( 19 )
Versek ( 14 )
 
Partnereink
Takácsandrea fotográfus
Wellness Praktikák Blog