Sóhaj szakad fel mellkasomból.
Arcom a hold felé fordítom.
Síri csend ölel körül e helyen.
Fáj a ragyogás ezért ide menekültem.
A tenger puhán simítja végig a
parti fövenyt.
Kedvesen csillantják rám mosolyukat
a csillagok, a szépséges angyalok.
Belegázolok a vízbe a sötétlő
égbe, mely körülöleli a tájat.
Úszok a tengerben, érzem annak
életét, meg-meg dobbanó szívét.
Már nem vagyok szomorú,
már csillog a szemem.
Úgy érzem itt az otthonom.
Talán ide születek megint,
egy új életemben. Szeretném.
Most indulok, már vár
az új élet. Boldog vagyok.
Itt vagyok!